Utazások 2: Szlovénia 2026

Szlovénia

2026. május 3-8.

Május 3. Csongrád-Litija

Reggel 7-kor indultunk el Csongrádról, Tiszaalpáron még felvettük Mirát. Az M44-esen, aztán az M5, M0 és M7-esen haladtunk, végig a Balaton mellett. Egyszer megálltunk néhány percre, majd közvetlenül a szlovén határon egy órára.

Szlovénia egy kb. 2 milliós ország Közép-Európa déli részén, az Alpok lábánál, Olaszország, Horvátország, Magyarország, Ausztria és az Adriai-tenger határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Ljubljana. Legmagasabb hegycsúcsa a Júliai-Alpokban található 2864 méter magas Triglav. Szlovénia tengerpartja 46,6 kilométer hosszú, ami az olasz és a horvát határ között húzódik, legjelentősebb tengeri kikötővárosa Koper. Az ország kb. felét erdő borítja, (ezzel Európában a harmadik helyen áll az erdővel borított terület arányát tekintve), leghosszabb folyója a Száva, ami a Júliai-Alpokban ered és Belgrádnál éri el a Dunát. A mai szlovén nép szláv ősei a 6. században telepedtek le a Kárpát-medencében, az első szlovén állam a 7. században jött létre Karantánia néven. Az ország a Frank Birodalom, a Magyar Királyság, majd az Osztrák-Magyar Monarchia részéve vált, majd a 20. század elejétől Jugoszláviához tartozott. 1991 óta független állam, 2004. május 1-je óta tagja az Európai Uniónak.

Fél 4-kor értünk Litija-ba. Az iskolában a szlovén diákok és szülők fogadtak bennünket.

Litija egy kb. 6700 fős kisváros Szlovénia középső részén, a Száva folyó két partján. A város neve Litigiam néven 1256-ban szerepelt először egy dokumentumban, nevének eredetére több magyarázat is van, vagy a "falu", vagy a "folyópart" jelentésű latin szóból származik. A város kereskedelmi állomás volt Trieszt, Ljubljana és Horvátország között, a 14. században kapott piacjogot. Már a római időkben elkezdődött a bányászat, amely 1965-ig a város fő jövedelemforrása maradt, ekkor a legnagyobb bányát bezárták. A vasút 1849-ben érte el a várost, ez fellendítette a gazdaságot.

Úton Litija-ba

A Száva folyó

Az iskola

A buszunk

Május 4. Litija

Hétfő reggel az iskolában hivatalosan megnyitottuk a projektet. A diákok kommunikációs játékokat játszottak, együtt egy olasz csoporttal, akik szintén egy Erasmus-projekt keretében vannak itt. (Többek között: sorba állás névsor szerint, vélemény-barométer, lépjen egy előre, aki..., számolás 1-től 3-ig, de mindig mást kell csinálni/mondani, Keress valakit, aki... stb.) Egy rövid kvízt is megoldottak a diákok Szlovéniáról. Ezután bemutatták nekünk az iskolát, megnéztük azokat a termeket, ahol az enyhébb, vagy súlyosabb fogyatékkal élő diákokat gondozzák, tanítják. Jártunk a tanműhelyben, benéztünk néhány terembe. A végén egy játékos kvízt kellett megoldani a tantermekkel kapcsolatban. A diákok kaptak egy feladatlapot is, amin a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdéseket kellett megválaszolniuk, majd a kitöltött dokumentumot feltölteni egy Padlet-felületre. Csináltunk az épület előtt egy csoportképet, majd az olaszokkal együtt "kincskeresésre" indultunk, vagyis egy feladatlap és térkép segítségével felfedeztük a várost. Különböző kérdések és feladatok voltak a városközpont nevezetességeivel kapcsolatban, amelyeket vegyes (szlovén, magyar, olasz) csoportokban kellett megoldani. A séta közben jártunk a Száva partján, láttuk a Szent Miklós templomot, a Farbar-házat, az óváros házait és világháborús emlékművet.

Az iskolában megebédeltünk, majd néhányan még különböző délutáni órákra mentek a fogadó diákjaikkal, mások pedig hazamentek.

Az iskola

Szituációs játékok

Bingo (Keress valakit, aki ...)

Fenntarthatósági feladatlap

Tanári szoba

Csoportkép az iskola előtt

Pihenőszoba heverővel

Vízágy

Zongora

Ebédlő az aulában

Tankonyha

Technika terem

Rejtvény

A könyvtár bejárata

A "kincskereső" feladatlap

Térkép az állomásokkal

Szent Miklós templom

Farbar-ház

A Száva partján

A Száva hídja

Készül a szelfi

2. világháborús emlékmű

Május 5. Litija, Skocjan-barlang, Izola

Kedden az első órában a diákok a vendéglátóikkal mentek órára, mi elintéztünk néhány hivatalos dolgot, átadtuk az ajándékokat, kitöltöttük a részvételi lapot, odaadtuk a dokumentumokat Ninának. A 2. órában két különböző osztályban mutatták be a diákok a PPT-t, a 3. osztályosok nagyon ügyesen válaszoltak a kérdésekre (volt egy kisfiú, aki mindent tudott Mo-ról, Szoboszlait pedig a legtöbben felismerték, még azt is tudták, melyik csapatban játszik). Tízórai után a diákok elmentek órára, 10.25-kor találkoztunk az aulában és átsétáltunk a Városi Múzeumba, amely az iskola melletti egykori bírósági épületben van. Nagyon jó volt az idegenvezetés, sokat megtudtunk az épület történetéről, a város kialakulásáról, a bányászatról és a vasútról. Fél 12-kor visszamentünk a suliba, gyorsan megebédeltünk, aztán pontosan délben busszal elindultunk kirándulni. Először a Ljubljana-tól délre fekvő Skocjan-barlanghoz látogattunk el.

A Skocjan-barlang a világ egyik legnagyobb földalatti kanyonja, a barlangrendszer és a karsztvidék Szlovénia legjelentősebb látnivalója, 1986-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára is. A mészkő barlangrendszerben beomlott dolinák, zuhatagok és vízesések láthatók, valamint az egyik legnagyobb ismert földalatti kamra. A barlangot a 19. században fedezték fel, amikor víz után kutattak Trieszt ivóvízellátásának érdekében. A barlangon átfolyik a Reka folyó, (hol a felszínen, hol a föld alatt), ami még ma is alakítja a barlangot. Az összes járat hossza 6200 méter, a belmagasság egyes helyeken a 100 méteres magasságot is eléri.

13.40-kor megérkeztünk a látogatóközponthoz, átvettük a jegyünket (még magyar nyelvű prospektusokat is készítettek elő nekünk), aztán 2-kor elkezdődött a túra. Először elsétáltunk a barlang bejáratához, aztán pedig 3 csoportban (1 szlovén, 2 angol nyelvű) bementünk a barlangba. Sajnos nem lehetett fényképezni, gyönyörűek voltak az óriási termek, átmentünk egy függőhídon, fel-le a lépcsőkön és a rámpákon, kb. másfél óráig tartott a 2,5 kilométeres túra. Voltunk a Csendes-teremben, a Nagyteremben, amelynek legfontosabb látnivalója az Óriás nevű (valóban óriási, 15 méter magas) cseppkőképződmény (egészen pontosan sztalagmit), majd átkeltünk a Reka folyó felett 47 méter magasan átívelő Cerkvenik hídon. Végül megpillantottuk a napvilágot (a barlangban teljesen sötét volt, csak az utat és a fontosabb cseppkőképződményeket világította meg néhány égő), csináltunk néhány fényképet, aztán a legrövidebb úton visszasétáltunk a parkolóba (a felfelé vezető utat felvonón tettük meg). 4 után továbbindultunk, kb. félóra után megérkeztünk Izola-ba.

Izola egy kb. 11.000 fős kisváros az Adriai-tenger partján, Piran és Koper között. Az óvárosa egy kisebb mészkőfélszigeten található, amely egykor sziget volt. (A középkori várost a sziget déli részén, a kikötő mentén építették fel, majd a 18. században a szigetet összekötötték a szárazfölddel.) A szigetet már a római korban lakták, az egykori móló maradványai a tengerbe süllyedtek, egy egykor itt álló tengerparti villa alapjai és mozaikjai és csővezetékei megmaradtak. A várost 972-ben említik először, 1280-tól 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Izola az egész Isztriai-félszigettel együtt az Osztrák-Magyar Monarchiához, majd az Olasz Királysághoz került, Jugoszlávia és 1991-től Szlovénia része lett. A város lakói eredetileg halászattal, szőlő- és olivatermesztéssel foglalkoztak, majd a 19. század végén 3 halkonzervgyár épült. Ma a fő iparágak a játékipar, élelmiszeripar, hajógyártás és a turizmus.

Körbesétáltuk a kikötőt, fényképezkedtünk, a diákok kavicsot dobáltak a vízbe, barátkoztak a sirályokkal. Végül beültünk egy vendéglőbe, megvacsoráztunk a tengerre néző teraszon. Mivel Lucának ma van a szülinapja, panna cotta-t rendeltünk, a közepébe a tegnap megvett gyertyát tettük. Fél 8 körül indultunk haza, és pontosan este fél 10-kor értünk vissza Litija-ba.

Az iskola

Tanári szoba

Az Erasmus-projektek programja

Vendégek és vendéglátók

Prezentáció Magyarországról

Tízórai az ebédlőben

Városi Múzeum

Situla Vace-ból

Az egykori fahíd egyik gerendája

Az egykori foglyok

Börtöncella

Ebéd

Megjött a buszunk

Látogatóközpont a Skocjan-barlangnál

A barlang bejárata

A barlang kijárata

Csoportkép

Izola

Kikötő

Csoportkép a kikötőben

Háttérben a tenger

Halleves a tenger gyümölcseivel

Tagliatelle szarvasgombával

Vacsora a teraszon

Az étterem

Panna cotta

Sajttorta

Május 6.

Szerdán az első két órán robotika volt, a diákok két játékkal játszottak: A Cubo Coding nevű játékkal megtanulták a programozás alapjait, azt, hogy hogyan kell megtanítani a kis robotnak, hogy merre menjen a pályán. A másik játék a Scottie Go!, itt az előre kirakott utat egy tablet segítségével beszkennelték, így ellenőrizték, hogy jól csinálták-e meg a programot. Ezután következett a programunk 3. témája: az inklúzió. Az iskola egyik igazgatóhelyettese, Mojca vezetett végig bennünket az iskola egyik részlegén, ahol súlyosan, közepesen és enyhén sérült diákokat is ellátnak. Kis csoportokban (4-6 fő), két pedagógus (segítő, ápoló) foglalkozik a diákokkal. Láttunk olyan osztályt, ahol enyhe, alig észrevehető problémával küzdő diákok tanultak, őket a továbbtanulásra, munkavállalásra készítik fel. Jártunk olyan csoportban, ahol súlyosan mozgássérült diákokat ápolnak, velük állandóan egy nővér is foglalkozik, aki mozgatja, fürdeti, eteti őket. (Láttunk egy fürdőszobát is, ahol egy függő, csigaszerű készülékkel emelik be a sérült diákokat egy jakuzziba.) Voltak olyan gyerekek, akik egyáltalán nem beszélnek, akik tolószékben ülnek, és találkoztunk autistákkal is. A diákok 8-tól 4-ig vannak az iskolában, így a szüleik munkát tudnak vállalni. Láttunk egy érdekes részleget is, ahol egy apartmanszerű teremben (ahol volt fürdőszoba és konyha is) 20-26 éves felnőtteket készítenek fel arra, hogy önállóan tudjanak élni: megtanulnak főzni, mosogatni, csekket befizetni stb. (Velük készítettünk egy csoportképet is). Mojca elmondta, hogy fontosnak tartják, hogy ezeket a sérült diákokat integrálva lássák el, vagyis az ép társaik találkozhassanak velük az épületben, pl. a folyosón, ebéd közben, vagy az iskolai ünnepségeken.

Ezután a diákjaink újra bemutatták a prezentációjukat a kicsiknek, én most a másik csoporttal mentem, a 3.c-be, vagyis Nina osztályába. Nagyon édesek voltak a kicsik, aktívan részt vettek mindenben, válaszoltak a kérdésekre, sőt rengeteg kérdést feltettek a mieinknek: pl. hogy pontosan mekkora a Balaton, szeretnek-e a magyar diákok táncolni, rajzolni, sportolni. Közben ők is meséltek magukról, elmondták, mit sportolnak (különösen a focista fiúk voltak aktívak, de két kislány bemutatta, hogyan tudnak spárgázni). Lucának több nyelven elénekelték a "Boldog születésnapot", sőt, rajzoltak is neki.

Ezután megebédeltünk (polenta, csirkepaprikás, kukoricás saláta), aztán negyed 1-kor találkoztunk Nina-val és Mojca-val (ő az Erasmus-koordinátor), megbeszéltük az őszi utazást (október 4-én jönnek Csongrádra) és a mobilitás témáit.

Robotika

Csoportkép a sérült fiatalokkal

Az apartman konyhája

A tanműhelyben

Balett

Prezentáció a 3.c-ben

Luca köszöntése

Ebéd az iskolában

Május 7. Ljubljana, Bled

Csütörtökön borult, felhős idővel indult a reggel. 8-kor indultunk kirándulni az iskola elől, az olasz és szlovén diákokkal, tanáraikkal és a görög tanárnővel együtt, aki job shadowing-on van itt Litija-ban. A buszból leengedtek egy liftet, így Matteo is be tudott szállni. Egyórás út után, 9-kor értünk Ljubljana-ba, kiszálltunk egy parkolóban, aztán sétálni indultunk a városba.

Ljubljana Szlovénia fővárosa, egyben földrajzi, kulturális, tudományos, gazdasági, politikai és közigazgatási központja, közel 300.000 fő lakja. Ljubljana kb. 300 m tengerszint feletti magasságban fekszik a Ljubljanai-medencében. A városközponton keresztülfolyik a Ljubljanica folyó. A város nevének eredetére több magyarázat is létezik, van aki a szerelem (ljubiti) szóra, mások a Ljubovid személynévre vezetik vissza eredetét, de lehet, hogy a folyójáról kapta a nevét. A monda szerint az aranygyapjút megszerző Iaszón görög királyfi legyőzte az itteni tóban tanyázó sárkányt, így vált a a sárkány a város jelképévé. Az itteni mocsarakban találták meg a világ legrégebbi kerékmaradványát, amely Kr. e. IV. évezredből származik. A város területén Kr. e. 2000 körüli bronzkori népek cölöpépítményes településére (Kr. e. 2000 körül) utaló nyomokat találtak, később illírek, majd kelták éltek itt. Kr. u. 15-ben alapították meg a rómaiak Emona városát, erre haladt át a borostyánút. A fallal megerősített városban 5-6000 ember élt. Később a hunok elpusztították, majd a VI. században szlovén törzsek vették birtokba. Első írásos említése 1144-ből származik, 1220-ban városi rangra emelték, saját pénzt is veretett. 1511-ben egy földrengés lerombolta, utána reneszánsz stílusban újjáépítették, majd a század végén megérkezett a barokk stílus is. 1849-ben itt tartották fogva Batthyány Lajos miniszterelnököt, ekkor már vonat kötötte össze Béccsel. 1895-ben újabb földrengés pusztított a városban, ekkor historizáló, eklektikus és szecessziós épületeket emeltek, amelyek ma is díszítik a város sétálóutcáit, köztereit. A középkortól 1918-ig a Habsburg Birodalom része volt, majd később a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991 óta a függetlenné vált Szlovénia fővárosa.

A városnézést a Krizanke nevű egykori kolostor udvarán kezdtük, amelyet az 1950-es években Jozef Plecnik alakított át kulturális központtá, most szabadtéri előadásokat, fesztiválokat tartanak a hangulatos helyen. Ezután megnéztük a Nemzeti és Egyetemi Könyvtár épületét, amelynek érdekes, kétszínű téglákból kialakított homlokzata van. Innen a folyó partjára sétáltunk, megnéztük a 18. században épült Zois-palota barokk épületét, és rövid séta után már ott is álltunk a város főtéren. Itt áll a híres Hármas-híd, amelynek legrégebbi része (a középső híd) 1842-ben épült, majd később Plecnik épített még két hasonló hidat a két oldalára. A híd egyik oldalát a Preseren tér alkotja, a névadó költő szobra a templom előtt áll. (Érdekes, hogy a mi Petőfinkkel egy évben halt meg, és az ő kedvesét is Júliának hívták.) Ezután átkeltünk a folyón, megnéztük az 1751-ben épült Robba-szökőkutat (nevét alkotójáról kapta, aki Velencében született), és megnéztük a 15. században épült Városházát. Ezután a folyó partján álló Központi Piac árkádjai alatt sétáltunk (szintén Plecnik alkotása), majd két hidat is megnéztünk, a Mészárosok hídja szinte roskadozott a korlátjára zárt lakatoktól, az 1900-ban befejezett, szecessziós stílusú Sárkány-hidat pedig valóban 4 sárkány őrzi. A szlovén diákok minden fontos épület előtt angolul elmondták a tudnivalókat.

A városnézés után volt kb. félóra szabadidő, megmutattuk a diákoknak a szuvenírboltot, ott tudtak gyorsan vásárolni. A várba vezető felvonó közelében áll a Vodnikovi Hram nevű étterem, ott ebédeltünk, nagyon finom volt. Ezután újra buszra szálltunk és 2-kor megérkeztünk Bled-be.

Bled egy kb. 5000 fős kisváros a Júliai-Alpokban. Már a kőkorszak óta lakott hely, a bledi vár első említése 1004-ből származik, (ez az ország egyik legrégebbi vára) 1278-ban Habsburg Rudolfhoz került. (A vár egy 130 méter magas sziklán áll, így gyönyörű innen a kilátás a tóra.) Bled a középkori Krajnai Hercegség része volt, majd az Illír tartományokhoz tartozott. 1918-ig a Monarchia része volt, majd a Jugoszláv Királysághoz csatolták. A városban áll Tito egykori nyári rezidenciája, amelyben ma luxusszálloda működik. A turizmus felvirágzása a 19. század második felében kezdődött, egy svájci üzletember fedezte fel. Számos arisztokrata látogatott ide a világ minden tájáról a város enyhe éghajlata miatt. Ma is fontos turisztikai, kongresszusi és sportközpont, de fontos kiindulópontja a Triglav vagy a Vintgar-szurdok felé vezető hegyi túráknak is.

A legfontosabb látnivaló a gleccser vájta Bledi-tó, amely két kilométer hosszú és másfél kilométer széles, ezzel Szlovénia második legnagyobb tava, területe 145 hektár, legnagyobb mélysége 30 méter. A Júliai-Alpokban található, gleccserek hozták létre, hegyek és erdők veszik körül, az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Közepén egy apró sziget (Szlovénia egyetlen természetes szigete), rajta a 17. században épült, barokk stílusú Mária Mennybemenetele nevű búcsújáró templom.

Sétáltunk a tó partján, fényképeztünk (gyönyörűen sütött a nap!), aztán egy cukrászdában megkóstoltuk a híres bled-i krémest. (A bled-i krémes, vagyis a kremsnita, ikonikus helyi édesség, amelyet a tóparti Park Hotelben készítettek először az 1950-es években, és azóta is az eredeti recept szerint sütik.)

Visszaszálltunk a buszba és pontosan este 6-kor visszaértünk Litija-ba.

Felhős ég Litija felett

Úton Ljubljana-ba

Lift a buszon

Krizanke

Segítő Szűz Mária templom

Nemzeti és Egyetemi Könyvtár

Zois-palota

A Ljubljanica folyó

A Hármas-hídon

Városháza

Preseren szobra

Preseren tér

A Vásárcsarnok árkádjai

A halpiac bejárata

A Mészárosok hídján

A Sárkány-híd egyik névadója

A piacon

Vodnikov Hram étterem

Gombaleves

Saláta

Grillezett csirkemell krokettel és barnamártással

Palacsinta

Vodnikov tér

Úton Bled-be

Megérkeztünk Bledbe

Bledi tó

Pletna

Jégcsarnok

Cukrászda

Krémesezünk

Bledi krémes

Úton Litija-ba

Újra az iskolában

Május 8. Litija - Csongrád

Reggel óriási ködre ébredtünk, egyáltalán nem látszottak a környező hegyek a ködtakaró alatt. Reggeli után kihoztuk a csomagokat a szobából és otthagytuk az előtérben, hogy majd egykor jövünk értük. Az iskolában először a könyvtárban kezdtünk, bemutattuk a prezentációnkat a vendéglátóinknak, aztán egy érdekes játékot játszottunk, ahol a könyvtárban különböző könyveket kellett megkeresni a számítógépes katalógusban talált kódok alapján. Ezután a diákok még meglátogattak néhány tanórát, majd következett a záróceremónia: az olaszok bemutatták az általuk készített posztereket, megkaptuk az okleveleket és elbúcsúztunk. Ebéd után, egy óra után néhány perccel elindultunk haza. Miután megmásztunk néhány hegyet, 3 óra előtt értünk Celje-be.

Celje egy 37 000 fős város, a történelmi Alsó-Stájerország regionális központja, Szlovénia harmadik legnépesebb városa. Nevének eredetére több magyarázat is van, vagy az indoeurópai "kel" (hegy) szóból származik, vagy a kelta népnévből. A város első említése Cylie néven egy 1122 és 1137 között készült krónikában olvasható. Celje a Felső vár alatt, a Savinja folyó völgyében terül el, három folyó összefolyásánál.

A környék első telepesei a hallstatti kultúrához tartoztak, a kelták pénzt is vertek itt. A település később a Római Birodalom része lett, áthaladt rajta a borostyánút egyik szakasza is. Celeia néven virágzó római kolónia épült itt, "Második Trójának" is nevezték biztonságos falaival, többemeletes márványpalotákkal, széles terekkel és utcákkal. Az 5. és 6. században a népvándorlás során a virágzó várost szláv törzsek lerombolták, de a korai középkorban újjáépült. Celje 1341 és 1456 között a cillei grófok székhelye volt, 1451-ben szabad városi rangot kapott, 1473 felépültek a város védőfalai és a várárok. Mivel a Cillei család 1456-ban kihalt, a terület a Habsburgoké lett és a beolvadt a stájer hercegségbe. A Napóleoni háborúk után az Osztrák Császárság, majd 1867-ben az Osztrák Magyar Monarchia része lett, 1910-ben a lakosság közel 70%-a német volt. Ezután Jugoszlávia, majd 1991-ben a független Szlovénia része lett.

Végigsétáltunk a sétálóutcán, a főtéren fagyiztunk egyet, majd továbbindultunk hazafelé. Néhány rövidebb pihenővel este fél 11-kor értünk Csongrádra, 11-re a szentesiek is hazaértek.